Ezen a világon mindennek van "miértje": a szerelem azonban más világból való, hirtelen jön, anélkül, hogy tudnád, miért, meglep anélkül, hogy tudnád, hogyan, és visz magával, anélkül, hogy tudnád, hová.
A szerelem azért is vak, mert a szerelmes ember nem olyannak látja a párját, amilyen valójában. Csak fokozatosan tanulja meg olyannak látni, amilyen, és azért szeretni, amilyen.
Miért olyan, amilyen? A szerelmes ember ilyesmit soha nem kérdez, inkább az ilyesféleképpen hangzik: miért éppen én részesültem abban a kivételes kegyelemben, hogy találkozhattam vele?
Ha még soká szeretlek-e,
Könnyes szemekkel kérdezed,
Természet édes gyermeke!
Bús szívemet mint vérezed...
S hát vélheted dicső alak!
Hogy téged én elhagyjalak?
Tetőled függ az életem,
Ah, csak tebenned lelhetem
Fel mindenem.